Néha el kell döntened, hogy mi elől futsz; az emlékek, vagy a múlt elől - lehet szerinted ez a két dolog egy ugyanaz, de tévedsz, mert messze elkerülik egymást!Na igen, mintha egy krimibe csöppentem volna, ez az idézet - ami a húgom beadandójának a befejezése, amit szokás szerint én írok meg - egy sorozatra emlékeztet, melynek a végén mindig mondanak valami bölcsességet, egy írótól, vagy egy költőtől. Csak egy a gond, hogy nekem semmi okom sincs ilyeneket mondani, azt leszámítva, hogy a futás szó/kifejezés engem ír le; Mercedes Navarro vagyok, igen az a Meche, az a híres rioi futó, aki perpillanat egy beadandót ír a lusta húgának, tudjátok azért írok ilyen féldepressziósan, - most megcáfolóm amit úgy két sorral előbb írtam le - mert én sem csak sportolók, - futás - hanem én is futók valami elől, egy ember elől, aki a múltat, s az emlékeket egyaránt felidézi bennem, s az eleinte jó, boldog emlékeket felcserélik a rossz, szomorú emlékek.
De tudjátok felesleges ezt elmesélnem most ezt így tök értetlenül, hisz kezdhetjük az elejétől, attól a híres naptól, ami majdnem megváltoztatta az életemet.
2014, június 10, 7:00
20 évesen néha úgy viselkedem, mint egy tíz éves kislány, mindent szeretnék, de az a minden nem a babákat, a mesekönyveket, a táskákat és a plüssállatkákat takarja, hanem az eredményeket; az eredményeket, a futásban. Megállíthatatlan vagyok, ha egy versenyről van szó, képes vagyok akár reggeltől estig edzeni, dupláját, mint általában, és nekem elhihetitek, hogy az az "általában" napi 4 óra edzést takar.
Ezen a szép keddi napon kora reggel már a parkban edzettem, örömmel töltött el, hogy még csak néhány ember sétálgatott a törzshelyemen - úgymond -, lehet ez furcsán hangzik, de komolyan örültem, hisz 9 óra után már a futóknak meg sem lehet itt mozdulni, mivel a foci rajongók ellepik ezt a helyet is. - na igen, 2014-et írunk, a foci VB egyik évét, nem is érintene, ha nem Brazíliában - a lakhelyemen - rendeznék meg az eseményt, de sajnos itt tartják; mit ne mondjak, gyűlölőm a focit, és roppant idegesítő hallgatni a trombitákat és a braziloknak szurkoló emberek kiabálását, amikor még el sem kezdődött ez az egész.
De mindegy, majd hamar eltelik ez az 1 hónap, én csak a futásra koncentrálók, másra nem!
A csapatomnak lesz egy versenye június 20.-án, amit már nagyon várunk, és minden erőnket belefektetjük a felkészülésbe, mivel nyerni akarunk. - komolyan, ekkor mintha csak olvastak volna a gondolataimban; abban a pillanatba éreztem, hogy rezeg a zsebemben a telefon, egy üzenetem jött, az edzőmtől, Maxitól. Tudtam, hogyha ő már arra vetemedik, hogy üzenetet írjon a csapatunk összes tagjának akkor fontos dologról lehet szó.
Maximiliano Gómez
"Sziasztok lányok! Van egy remek hírem, ami remélem titeket is kellemesen érint, mint tudjátok már régebb óta kerestünk szponzort a csapatunkhoz, és most találtunk! Annyit elárulók, hogy egy fiú, híresebb, de, hogy név szerint ki azt este 6 órakor tudjátok meg, szóval legyetek a pályán, pontosan!!" - Persze, hogy kellemes hírt kaptunk, hisz már majdnem feladtuk az egészet, de most valaki megszánt minket..Hm, az öröm mellett a kíváncsiság is feltört bennem, de hát, ez normális.
